Van-e különbség a \def használatával egy változó meghatározása és a \define, ha szögletes zárójelben szám nélkül használják, pl \def\somecommand{\percent} és \define\somecommand{\percent}? Mindig használhatom a \define alkalmazást olyan helyeken, ahol \def használható?
Megjegyzések
- Amit látok,
\define\xyz{...}, amikor a\xyzmár meg van adva, figyelmeztetést ad ki, de végrehajtja a meghatározást egyébként is. Természetesen a\defnem ad ki ' figyelmeztetést.
Válasz
Tájékoztatásul: A \define két meghatározást tartalmaz: Az első a syst-aux.mkiv ben megmutatja azt a viselkedést, amelyet Egreg kommentben említett: ha a makró már definiálva van, akkor azt úgy hagyja, ahogy van. (Egy társ, \redefine lehetővé teszi, hogy felülírja a makró jelenlegi meghatározását, függetlenül attól, hogy használatban van-e.) Ironikus módon ez az előzetes meghatározás megjegyzés nélkül felülíródik, amint a formátum betöltődik core-sys.mkiv (míg \redefine örökké körül marad).
A tényleges A \define makró definíciója , amelyet a felhasználói felület biztosít, nemcsak az azonos nevű, korábban definiált vezérlési szekvenciákat ellenőrzi, hanem valamiféle rövid jelölésként is szolgál a kötelező érvek. Megvan a
\define [<digit>] <macro> {<definition>} séma, ahol az első argumentum, egy számjegy, megadja az új makró által elfogadni kívánt argumentumok számát. Ez nyilvánvalóan rövidebb meghatározásokat eredményezhet. Összehasonlításképpen: a választó
\def\sevenofnine#1#2#3#4#5#6#7#8#9{#7} \starttext \sevenofnine abcdefghi\par \stoptext kevésbé igényel gépelést a \define makróval:
\define[9]\sevenofnine{#7} Így ezek a definíciók olvashatóbb kódot eredményezhetnek – ami mindig jó dolog a TEX írásakor.
Sajnos a \define wrapper elveszi a sima \def s kifejezõképességét. A Kontextusban észrevette, hogy az opcionális argumentumokat tartalmazó makrók mindennaposak a felhasználói felület tekintetében. Például egyszerűen nem cserélheti le az alábbi kódrészlet második \def szakaszát egy egyenértékű kifejezéssel a \define használatával:
\unprotect \def\myfoo{\dosingleempty\do_my_foo} \def\do_my_foo[#1]#2{% \iffirstargument{\bf\WORD#1}\fi #2\par% } \protect \starttext \myfoo{bar} \myfoo[foo]{bar} \stoptext Ez azért van így, mert a \define opcióval nem adhatja meg az ehhez szükséges argumentumhatárolókat (itt: zárójeleket) opcionális argumentumok, tehát alapvetően a makrói csak a kötelező (kapcsos) argumentumokra korlátozódnak. Ugyanezen okból nincs mód olcsó \{start|stop}something környezetek meghatározására sem:
\let\stopfoo\relax \def\startfoo#1\stopfoo{\bgroup\bold#1\egroup} %%% ^^^^^^^^ not possible \starttext \startfoo bar \stopfoo \stoptext (A felhasználói felület ez egyébként \definestartstop (vö. core-sys.mkiv ).)
Végül manapság a \define az, hogy nem engedi meg az mkvi stílusú argumentumokat. Egy paraméterre egyszerűen nem lehet hivatkozni a neve alapján, ha eleve nem rendelhet hozzá.
% macros=mkvi \unprotect \def\foo{\dosingleempty\do_foo} \def\do_foo[#optional]#mandatory{% \bgroup\sansbold#optional\space\egroup #mandatory\par% } \protect \starttext \foo{bar} \foo[foo]{bar} \stoptext Tehát, ha komoly makróírást szeretne végezni, hamarosan megtanulja kerülni a \define t, miközben kevésbé bonyolult feladatok esetén is biztonságos.
#optionala példádban? Van-e referenciád arra, hogy hol olvashatok bővebben ezekről?luat-mac.lua(a Kontextushoz) ésluatex-preprocessor.luaa Luatex-Plain számára. Hth.\definehasználatával definiált makrók e-TeX védettek. A bővítéshez\defineexpandable-et (vagy sima\def) kell használni.