Időnként sokat hallunk az egyházban, a szemináriumban, az általános beszélgetésekben stb., az istenfélelemről, így elgondolkodtattam: mi a Szentírás alapja a binitarizmus keresztény tana?
FRISSÍTÉS:
Binitarizmus, ahogy én jelenleg megértem és arra következtetek, az a meggyőződés, hogy az Atya és a Fiú két személy egy Istenben (hasonlóan ahhoz a teóriához, hogy a háromság három személy egy Istenben van), és a Szentlélek Isten működési ereje de nem személy.
Megjegyzések
- Miért pont visszavonta ezeket a szerkesztéseket?
- A törzsen belüli szerkesztések felesleges.
Válasz
A különböző hagyományoknak több árnyalata van abban, hogyan értik a hármasságot, de a legrelevánsabbak és Ennek a meghatározásnak egy része egyetért: Isten három “személy”, Atya, Fiú, Szentlélek, és minden “személy” az világosan megkülönböztethető a másik kettőtől, és mindhárom egyszerre létezik.
A binaritás – az a hit, hogy Isten „binitáris” lény – gyakorlatilag azonos a trinitarizmussal, egy kivétellel: a szent szellemet nem tekintik “személy”.
Tehát ahol a Biblia az Atyáról és / vagy a Fiúról beszél, a binitaristák általában egyetértenek a trinitaristákkal abban, hogyan kell értelmezni ezeket a szövegeket. A nézeteltérés abból adódik, hogyan kell értelmezni a Biblia azon részeit, ahol a szent szellemet említik.
I szerintem itt nem szükséges minden releváns verset áttekinteni, de ehelyett megemlítek néhány kulcsszöveget, amelyek alakítják a Biblia binitárius megközelítését:
-
A hangsúly a helyén van egy olyan versen, mint az 1Kor 8,6, ahol Pál leírja, hogy a keresztény hit „egy Isten, az Atya” és az „egy Úr, Jézus Krisztus” köré épül, a szent szellem említése nélkül.
-
Az első János 1.3 azt mondja: “közösségünk az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal van” (ESV). Ismét a binitaristák megjegyzik, hogy nincs utalás a szent szellemre, mint “személyre”, akivel közösek vagyunk.
-
A Jelenések 3.21., 5.6., 7.17. és 22.1.3. ábrázolják Jézust (a Bárányt) és Istent egyetlen trónon, de nem ábrázolják, hogy a szent szellem is osztja ezt a trónt. .
-
Mindkét reprezentált ötletből merít d a fenti 2-ben és 3-ban is további hangsúlyt kapnak más szövegek, amelyek Istenre és Jézusra összpontosítanak, nem utalva a szent szellemre, amikor egyébként “elvárhatnánk” egy ilyen hivatkozás megtalálását (pl. Rómaiak 10.9, 1 Corinthians 15.20-28, Zsidók 1.1-4).
-
A legtöbb levél azzal kezdődik, hogy a szerző azonosítja önmagát, azonosítja szándékolt olvasói körét, és üdvözli, ahol áldások vannak. hivatkozott. Minden üdvözlet az Atya Isten, vagy Isten és Jézus áldására hív fel. Pl. Pál gyakran köszönti olvasóit: “Kegyelem és békesség nektek Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól”. A binitaristák a szent szellem említésének hiányát jelzik annak jelzésére, hogy a szellem nem különálló “személy”, ahogyan megértjük Istent és Jézust.
-
További megjegyzések az új testamentumon belül találunk példákat az imára, imádatra és dicséretre, amelyek Isten és Jézus felé irányulnak, de nincs ima, imádat vagy dicséret a szent szellem felé.
A binaritás végső soron úgy látja, hogy az új szövetség teológiája, szoteriológiája, eszkatológiája stb. két különálló személy, Isten és Jézus körül alakul. A szent szellemet Isten és Jézus egyedülálló szellemeként értjük (pl. Róma 8.9), de nem külön személy, hasonlóan ahhoz, ahogyan az emberi szellem nem különálló személy.
Egyesektől függően azonban összefüggésekben a “szent szellem” kifejezést a binitaristák nem értik szisztematikus definícióval. Egyes összefüggésekben a kifejezést úgy értjük, hogy Isten szellemére utal (pl. a Máté 10,20 és Lukács 12,12 közötti párhuzamosság), más összefüggésekben azonban felfogható valami általánosabb értelemben (pl. az 51.11. zsoltár, mint költői párhuzam Isten “jelenlétével”, vagy Lukács 1.35, mint párhuzam a “Legmagasabb hatalmával”).