Milyen értelmezéseket adhat az 1 János 2:19?

> Közvetlen, fából készült, gócos értelmezés:

Tőlünk mentek ki, de / és nem tőlünk voltak, mert ha tőlünk voltak, akkor maradtak de kiderült, hogy nem mind tőlünk származnak.

Folyadék (er):

Kimentek belőlünk, de nem tőlünk. Mert ha velünk maradtak, tőlünk voltak. De kiderült, hogy mindannyian nem tőlünk származnak.

A feltételes biztonság azt állítaná, hogy azért hagyták el az ösztöndíjat, mert félretették hitüket. Azt választották, ami heterodox (gnoszticizmus), szemben azzal, ami ortodox. Nem kérdés, hogy egyértelműen elválasztották egymástól, és már nem a közösség részei. Talán ez egy különálló időpontra mutat, amikor közvetlen konfrontáció / szakadás történt? Ez azonban spekuláció.

A kereszténység.SE-vel kapcsolatos másik kérdésében kijelentettem, hogy nem feltétlenül hiszek a feltételes biztonságban. Ennek ellenére mindig felelősségemnek tekintem rámutatni arra, hogy az örök biztonsági táborban élők hajlamosak karikatúrákat készíteni a feltételes biztonsági perspektíváról. Minden CS-személy, akiről ismerem, úgy véli, hogy a feltétel az adott személy döntése. hogy félretegyék hitüket. Ez nem ez a hopp, hová megy ez az üdvösség ??? “furcsaság, amit SOK ES néptől hallok.

SZERKESZTÉS:

A @Kazak aggodalmainak kezelésére …

Az a személy, aki ezt a szöveget a feltételes biztonság támogatására találja, felfoghatja, hogy megérti, hogy a korábban hívők voltak, akik félretették hitüket valami más mellett. Ezért az első ἐξ ἡμῶν ablatív genitivussá válik (akár ez, akár a forrás genitivusa), amely egyértelmű elválasztást vagy megosztást jelöl. Nem abban az értelemben voltak „köztünk”, hogy ezeket a gnosztikusokat a gyülekezet nem azért küldte ki, hogy evangelizációs misszióra terjesszék őket … János elhatárolja magát és a gyülekezetet ezektől, akik távoztak.

A az a személy, aki ezt a szövegrészt az örök biztonság alátámasztására találja, nagy valószínűséggel ἐξ ἡμῶν et partitív genitivusként fogja fel. Nem és soha nem voltak “mi” részek – bárki is az.

Hozzászólások

• Köszönöm – tehát ha megértem, a ” ” -et a NASB-ben nem feltétlenül támogatja a görög?
• Ez ‘ s meglehetősen trükkös. A pluperfect meglehetősen ritka az NT-ben, ezért némi megfontolásra érdemes.Az egyetlen itt látható ige, amelyet ” fordíthat, ” φανερωθῶσιν (alanyi). Valójában egy kicsit megváltoztatom a fordításomat, hogy jobban tükrözzem ezt.
• A közös CS álláspontokat illetően egyetértek ‘ egyetértek azzal, hogy a CS között a doktrinális álláspont A tanárok általában (de nem mindig) hajlamosak arra, amit leírtál. De a ” whoopsie, ahol ‘ d az az üdvösség ” nézet meglehetősen gyakori ( tapasztalatom szerint) a CS laikusok körében. ‘ sok olyan embert ismertem, akinek az volt a benyomása, hogy ha vétkeznek, elveszítik üdvösségüket, amíg megbocsátást nem kérhetnek (kérdezzen valakitől, hogy az öngyilkosság halálos bűn-e, és ez a nézet kijön). Talán ezeknek az embereknek a felfogása az, amire az ES emberek céloznak.
• Egyetértek azzal, hogy az ES laikusok félreértik a CS álláspontját.
• Valójában arra gondoltam, hogy a CS a laikusok gyakran a ” whoopsie ” pozíciót töltik be. Szerkesztettem a megjegyzésemet, hogy pontosítsam

Számomra a vers bekapcsolja ezt a feltételt:

A

if they had been of us, (a) they would have remained with us (b) 

(b) trükkös, mert a “maradt” szó ( μένω ), amelyet különösen a Jánosnak tulajdonított írásokban használnak:

Mat(3) Mar(2) Luk(6) Jhn(33) Act(12) Rom(1) 1Cr(8) 2Cr(3) Phl(1) 1Ti(1) 2Ti(3) Hbr(6) 1Pe(2) 1Jo(18) 2Jo(2) Rev(1) 

Nagyon valószínűnek tűnik, hogy John egész betűjében A μένω legalábbis kapcsolatot javasol:

Maradj bennem, én pedig benned. Mivel az ág nem hozhat gyümölcsöt önmagában, hacsak nem marad a szőlőben, te sem tudsz, hacsak nem maradsz bennem. Én vagyok a szőlő; te vagy az ágak. Aki marad bennem és én benne, ő az, aki sok gyümölcsöt terem, mert rajtam kívül semmit sem tehet. Ha valaki nem marad bennem, akkor eldobják, mint egy ág és elsorvad és az ágakat összegyűjtik, a tűzbe dobják és megégetik. János 15: 4-6 ( ESV )

A Abide ugyanaz a görög szó, amelyet lefelé maradt fordítottak. Tehát, ha János azt reméli, hogy Jézusra gondolunk, mint a szőlőre, akkor a “div” (b) “maradva” magában foglalja mind a közösség azon részének megmaradását, amelyet János ír Jézusnak, mind pedig a Jézusból való fenntartást érzék. Csak a 2. fejezetben számos képet láthatunk arról, hogy mit kell “megtartanunk” vagy “meg kell maradnunk”:

1. Jézus Krisztus (1 ^st János 2: 6, 27,28)
2. A fény (1. ^st János 2:10)
3. Y “mind (1. ^st János 2: 14,24,27)
4. Élet (1 ^st John 2 NASB fordítása szerint: 17)
5. A Fiú és az Atya (1 ^st János 2:24)

Mindegyik esetben van kölcsönös kapcsolat: mindkét oldal “ragaszkodik” a másikhoz. Erős ellentét van a különválás különféle képeivel is, amelyekben a kapcsolat megszakad, vagy egyszerűen nem létezik. Különös érdeklődésre tarthat számot az 1 ^st János 2: 15-17 közötti ellentét a világszeretet között (ezért elmúlik) és Isten akaratát teljesíti (ezért marad / él).

(a) tehát bináris választás: egy személy vagy kapcsolódik a világhoz, vagy Istennel. De az 1 ^st János 2: 18-19-ben azt mondják nekünk, hogy “belőlünk” “antikrisztusok” keletkeztek. Ők a feltételes és John határvonalat húz a “tőlünk” és a “köztünk” való lét között. Valójában azért hagyták el “, hogy megmutassák, hogy mindannyian nem vagyunk közülünk .” előzetesen? Tippet kaphatunk 1 ^st John “kísérőlevéléből”:

Sok csaló ment már világra, akik nem vallják be testileg Jézus Krisztus eljövetelét. Ilyen a megtévesztõ és d az antikrisztus. Vigyázzon magára, hogy ne veszítse el azt, amiért dolgoztunk, hanem teljes jutalmat nyerhet. Mindenkinek nincs Istene, aki tovább halad és nem tartja be Krisztus tanítását. Aki marad a tanításban, annak van Atyja és Fia is. — 2 ^nd János 1: 7-9 ( ESV )

A figyelmeztetés valamiféle veszély fennállását jelzi. Visszatérve a János 15 szőlő analógiájához, ha nem tartja be Krisztus tanítását, akkor elveszíti annak előnyét, hogy kapcsolatban áll vele. Az a jel, hogy egy személy az egyik vagy a másik táborhoz tartozik, az az, hogy míg egy személy el nem távozik, a teszt az, hogy “bevallják-e Jézus Krisztus eljövetelét a testben”, ez tűnik annak a közösségnek a különös vitája, amelynek János ír.

Minden a perspektívától függ

Van egy paradicsomszőlőm , sok ággal, amelyek csak most kezdenek virágozni, és rózsát terem. Van azonban egy ág, amely kezd elválni a szőlő többi részétől. Kívülről nagyon egészségesnek és erősnek tűnik, de amikor a forrásig visszavezetem, látom, hogy bajban van. Az erős szél vagy egy madár vagy állat rángatása elhúzza az ágat a gyökérzetétől. platonikus értelemben az ág már elpusztult, és soha nem fog gyümölcsöt teremni. De amíg valóban le nem esik, az ág pontosan úgy néz ki, mint a szomszédai.

John hasonló helyzetbe írt: a felszínen a ” az antikrisztusok “úgy tűntek, mint a közösség minden hívője. De túl messzire tévedtek Krisztus tanításaitól, és a megfelelő perspektívával rendelkező személy számára nyilvánvaló volt, hogy el fognak esni. Amikor végül elestek, John elmagyarázta, hogy azért volt, mert soha nem volt szükségük olyan kapcsolatra Jézussal. Tudjuk, hogy ha megfelelő kapcsolatuk lenne, akkor is maradtak volna. / em> az üdvösségről, amelyben bízhatunk:

És most, kisgyerekek, maradjatok benne, hogy amikor megjelenik, bízzunk benne és ne vonuljon le tőle szégyenében az eljövetelén. Ha tudja, hogy igaz, akkor biztos lehet benne, hogy mindenki, aki gyakorolja az igazságot, tőle született. — 1 ^st János 2: 28-29 ( ESV )

Más szavakkal, nem vagyunk biztonságosak az üdvösségünkben az üdvösség természete miatt, de Jézus természete miatt.

Kommentárok

• Alapos válasz, de végül örökkévalóságba szállsz biztonsági helyzet, amikor az OP feltételes biztonságot kért.
• @swasheck: Ez ‘ valószínűleg azért van, mert nem ‘ nem Magam eléggé eldöntöttem a kérdést. Az igazság valószínűleg egy kicsit mindkettőből áll, amire a ” szel megpróbáltam eljutni, minden a perspektívától függ >

Úgy vélem, ennek a versnek semmi köze a hívő ember biztonságához. Túl sokáig félreértették és helytelenül alkalmazták. János egyszerűen a hamis tanítók problémájára utalt, amelyek a jeruzsálemi egyházból mentek ki, amelyet Lukács dokumentált (lásd ApCsel 15:24). Antikrisztusok voltak (2:18), megtagadták az Atyát és a Fiút (2:22), és megpróbálták megtéveszteni János alattvalóit (2:26). Ezért kezdte levelét az apostoli védekezéssel. vezetés (1: 1-3). János olvasói csak akkor lennének közösségben az Atyával és a Fiúval, ha közösségben maradnának velük (1: 3) és tanításukkal (4: 6). 1 János 2:19 arról szól, hogy hamis tanítók mennek ki a jeruzsálemi gyülekezetből, és nem arról, hogy feltételezett keresztények elhagyják helyi gyülekezetüket, és ezzel bebizonyítják, hogy soha nem üdvözültek. A szövegkörnyezetben semmi nem támogatja ezt az értelmezést.

W. Hall Harris III (“ 3. A szerző ellenfelei és tanítása 1 Jánosban” ) szerint az 1János 2:19 jó okot ad arra, hogy azt gondoljuk, hogy szakadás történt A Johannine közösségben elfoglalt hely és a szerző ellenfelei most egy saját közösséget alkotnak, ugyanolyan alaposan elkötelezettek, mint a szerző, hogy terjesszék a Jézusról szóló megértésüket. Burton L. Mack egyetért azzal, hogy a Ki írta az Újszövetséget 215–218. Oldalakban azt mondta, hogy Első János ezzel szemben polémia. a szerző korábbi honfitársai.

A 2: 19-es vers azt mondja nekünk: „Kimentek belőlünk” – de elutasítja azokat is, akik távoztak, mondván: „de nem voltak köztünk”. Az „idősebb” elmagyarázza olvasóinak, hogy “ha a távozók közülünk lettek volna, akkor kétségkívül folytatták volna velünk: de kimentek, hogy nyilvánvalóvá váljon, hogy nem mindannyian vagyunk.”

Az 1János 2:19 az újszövetségi tudósok szerint a fennmaradó Johannine közösség egységének biztosításáról szól, hogy megpróbálja elhagyni és csatlakozni azokhoz, akik kiléptek a csoportból. Amennyire ez lehetséges az örök biztonságról arról szól, hogy egységben kell maradni.