Mit jelent a sátán?

Ez jött latinra héberül ( שָּׂטָן sátán ), görögül ( Σατανᾶς szatanák ) és jelentése: ellenség , ellenfél .

In A zsidóság és a kereszténység , az ördögnek is nevezik, egy természetfeletti teremtménynek, amely lázadást vezet Isten ellen, és a világ egyik fő gonosz felbujtójának.

-mint a vége pusztán nyelvtani. Mint látható, az ókori görög nyelvben a főnevek közös végződésévé tették az adott nyelven.

Megjegyzések

• A név elsődleges Latin és görög?
• Először módosítva (mint a legtöbb férfias görög névnél, amely -as végződésű: n. -as , v. -a , acc . -am stb.) A görögben először férfias, ha nem tévedek.
• Ha nem tévedek, a שָּׂטָן szó szerint " ellenfél, " görögül lefordítva " διάβολος, " melyik latin " diabolus " és az angol " ördögöt kapja. " ' hasonló eset van " Messiasszal, " néha átírják görögül, máskor pedig " Christus néven. "
• S az atan eredetileg nem ellenséget , hanem vádló t jelent. Ez különösen jól látható az Iob könyvében.

Csak tisztázandó:

Az -as itt valójában a görög férfiszínű végződés -ᾱς . Ez a nyelvjárási variációja annak a -ης -nak ( -ēs ), amelyet olyan nevekben lát, mint Szókratész, Euripidész, Achilles és így tovább: valószínűleg a férfi nevek leggyakoribb végződése ókori görögül.

Tehát amikor az emberek elkezdték fordítani a Bibliát és a Tórát ókori görög nyelvre, és rábukkantak a שָׂטָן ( sátán , “ellenfél” szóra “), két választási lehetőségük volt, hogyan ábrázolják. Az egyik lehetőség a szó szerinti fordítás volt, a görög διάβολος ( diábolos ,” áruló “) szóval. A másik lehetőség lehetőség az volt, hogy a sátán szót veszi át, és a görög ábécében σαταν néven átmásolja.

Végül a fordítók nem következetesek. Néha a diábolos t, néha a sátánt t használták. De a sátán nem úgy néz ki, mint egy görög szó, és ha valami akuzatív forma lenne, ez csak zavaró. Tehát mivel a héber sátán férfias, ragaszkodtak a leggyakoribb görög férfias végződés, amely Sátán okat hoz létre.

Amikor a Biblia latinra került, a fordítóknak három lehetőségük volt: lefordítani a szót ismét latinra, írd át a görög szót vagy írd át a héber szót. Általában a másodikat választották, így a latin Vulgata diabolus és Satanas (ahonnan az angol „ördögi”, “Sátáni”).

Ön is gyakran látja a Satana formát, végleges -s nélkül (mint a Szent Benedek ördögűzésében, amely kezdődik vade retro Satana , “menj vissza, Sátán”). Ez történik, amikor a szó kissé asszimilálódik latinul: a görög -ās natív latin megfelelője -a . Nagyon közel áll a Homéroszban található eredeti görög formához, -ᾱ ( -ā ), és olyan formát mutat, amelyet régebbi kölcsönöknél, például poeta “költő”. Latinabb, mint a görög -ās , tehát gyakrabban fordul elő alaposan asszimilált szavaknál, mint neveknél (Aeneas legendás hős mindig megtartja -s jét).

PS Az ókori görög nyelvjárások megkülönböztetésének egyik legegyszerűbb módja, amikor a hosszú alfákkal végződik. Ionian mindig etává változtatja őket, Dorian és Aeolian soha, a padlás attól függően változik, hogy milyen betű kerül előtte. Tehát, ha a -eket ősi néven látja, akkor valószínűleg Athénon keresztül jutott el hozzánk.

P.P.S. Egy sima -a végződés jelölné a vokatívumot is, azt a formát, amelyet akkor használnak, amikor valakivel közvetlenül beszélnek. Ez helyes lenne az ördögűzés képletének összefüggésében – de a vokatív eset meglehetősen korán elhunyt és megkövesedett, és a közvetlen beszédben a Satanákat és a másokban a Satanát is látni fogja. pozíciókat.A “hagyományos” latin esetek közül mindig elhanyagolták , és gyakran látni olyan “hibákat”, mint Domine Deus, agnus Dei (“Lord God” a szólamban, “Isten báránya” a nominatívumban).

Hozzászólások

• Szép! Ne feledje, hogy a VG-ben A latin férfias görög főnevek a-ban alkotják az vokátust (gondolom következetesen) az -a-ban. Szintén ' vade post me Satana ' (Mt 16:23)