Mi is pontosan a sitcom? Különösen: mi különbözteti meg a szituális komikumokat a vígjátéksorozatok (feltehetően) tágabb kategóriája közül?
Elég könnyű klasszikus példákat felhozni a szituációkról. Általában több közös vonásuk van: általában van egy visszatérő készlet a komikus helyzetekbe kerülő karakterek közül gyakran van egy nevetősáv, általában tiszta vígjáték (szemben a vígjáték + akcióval, vagy vígjáték + fantázia stb.), általában a cselekmény előrehaladása viszonylag lassú.
Kíváncsi vagyok, mely funkciók elengedhetetlenek ahhoz, hogy egy sorozatot sitcomnak lehessen tekinteni. Ez a kérdés abból a kísérletből adódott, hogy kiderítsük, a The Good Place sitcom-e; úgy tűnik, hogy ez valami éles eset. Azonban jobban érdekel egy általános válasz.
Válasz
A sitcom, rövidítve a “szituációs vígjáték”, a vígjáték műfaja egy rögzített karakterkészleten, amelyről átvihető epizód a epizódhoz. A szituációs komódok szembeállíthatók a vázlatos vígjátékkal, ahol egy társulat új rajzokat használhat minden vázlatban, és a stand-up vígjátékban, ahol egy humorista vicceket és történeteket mesél a közönségnek. A szituációk a rádióból származnak, de manapság leginkább a televízióban fordulnak elő, mint egyik domináns narratív formája. Ez az űrlap tartalmazhat maketteket is .
A szituációs komédia televíziós műsorokat stúdióközönség előtt is rögzíthetjük, a műsor produkciós formátumától függően. Az élő stúdió közönségének hatása utánozható vagy fokozható egy nevetősáv használatával. A forgatás során a nevetéssávot általában előre rögzítik.
Úgy gondolom, hogy az évek során a komédia és a komédia-dráma sokkal változatosabb definícióit látjuk.
Például a Chuck tévésorozat amolyan egyedülállóan zseniális, mert két szituációs komédia szükséges ahhoz, hogy családi élete olyan legyen, mint a Barátok és Buymore élete olyan, mint a Szupermarket (munkahelyi komédia), és feleségül veszi őket kémművészeti drámával.
Ami a Jó helyet illeti, láthattam, hogyan kategorizálják annak, mivel rögzül egy adott helyen, többnyire ugyanazokkal a karakterekkel, pedig egyetértenékúgy tűnik, hogy megérinti a drámát, és szinte fantázia-szituációs drámának tekinthető